A teniszt ketten vagy négyen, a pálya közepén kifeszített háló felett teniszütővel továbbított labdával játsszák. Aszerint, hogy egy-egy vagy két-két játékos játszik egymás ellen, a játékot egyes vagy páros játéknak nevezzük.
A játékosok a háló két egymással szemben levő oldalán állnak fel. Az a játékos, aki a labdát - a szabályok által meghatározott módon - játékba hozza, az adogató, a vele szemben álló játékos a fogadó. A térfélválasztást és azt, hogy a mérkőzés kezdetekor ki lesz az adogató, sorsolással döntik el.
Az adogatónak felváltva a pálya hosszanti jobb és bal fele mögül kell adogatnia, jobbról kezdve az adogatást. Az adogatott labdának át kell haladnia a háló fölött úgy, hogy az átlósan szemben levő adogatóudvarban, vagy az azt határoló valamelyik vonalon érjen talajt. A szabályszerű adogatás és adogatás-visszaütés után a labdát a kijelölt vonalak között a pálya egyik oldaláról - a háló fölött - a pálya ellenkező oldalára ütik mindaddig, míg a labdamenet az egyik játékos hibájából be nem fejeződik. Ezek a labdamenetek a teniszsport eredményszámításának alapjai.
Az adogató pontot veszít, ha kétszer egymás után hibásan adogat. Az adogató pontot nyer, ha az adogatott labda megérinti a fogadót, vagy bármit, ami rajta vagy nála van, mielőtt a talajt érné. A labdamenetekben a játékosok pontot vesztenek, ha a játékban levő labdát nem ütik vissza közvetlenül a háló felett, mielőtt az kétszer egymás után a talajt érinti, vagy 9 úgy ütik vissza, hogy az az ellenfél térfelének határvonalain kívül ér földet, illetve röptében ütik meg a labdát, de nem sikerül az ellenfél térfelére juttatni. (Röpte, ha a labdát úgy ütjük vissza, hogy a labda a saját térfelet nem érinti.)
Ha a játékos megnyeri az első labdamenetet, 15-öt kell a javára számolni, ha a második labdamenetet is megnyeri, a játékállás 30 a javára, a harmadik labdamenet megnyerése esetén 40, a negyedik pont megnyerése után "játékot" nyert a érdéses játékos. Kivéve: ha mindkét játékos 3 labdamenetet '' nyert, mert ebben az esetben az állás egyenlő és a játékosoknak egymás után két pontot kell szerezniük, hogy a játékot megnyerjék.
Minden játék befejezése után az ellenfelek adogatást cserélnek, vagyis az adogatóból fogadó lesz és fordítva.
Az a játékos, aki előbb nyer 6 játékot, megnyeri a játszmát. Ha mindkét játékos 5-5 játékot nyert, a győzelemhez 2 nyert játékkülönbség szükséges tehát a játszmát mindaddig folytatni kell, amíg ezt a különbséget az egyik játékos el nem éri. (Ez a szabály kizárja a 6 : 5 vagy a 7 : 6 arányú játszma végeredményt.)
Egy mérkőzés legfeljebb 5, de ha nők is részt vesznek benne, 3 játszmából állhat.
Páros játéknál az adogatás sorrendjét a játszmák elején kell eldönteni. Az a pár, amelyik a játszma első játékában adogatásra jogosult, meghatározza, hogy melyik tagja adogat. Az ellenfél-páros hasonló módon dönti el a kérdést a második játék elején. A harmadik játékban annak a játékosnak a párja kezdi el az adogatást, aki az első játékban kezdett adogatni.
A fogadás rendjét is a játszma elején kell meghatározni. Az a pár, amelyik a játszma első játékában az adogatást fogadja, meghatározza, hogy melyikük fogadja az első adogatást. Akire a választás esik, minden további páratlan játékban fogadó lesz. Az ellenfél-kettős hasonlóképpen dönti el, hogy melyikük fogadja az adogatást a második játékban.
A pálya téglalap alakú. Egyes játéknál a játéktér hossza 23,77, szélessége 8,23 m. A páros mérkőzés játékterének szélessége 10,97 m, azaz 1,37 m-rel szélesebb mindkét oldalon, mint az egyes játék pályája. A játéktér két végét és oldalait határoló vonalakat alap-, illetve oldalvonalaknak nevezzük.
A pálya közepén végighúzódó hálót a páros pálya oldalvonalaitól kifelé 91,5 cm-re álló hálótartó oszlopok tartják. A háló magassága középen 91,5, az oszlopoknál 106,5 em. A hálót középen heveder rögzíti a földhöz. Egyes játéknál az egyes pálya oldalvonalaitól kifelé 91,5 cm-re 106,5 cm hálómagasságban ún. egyes lécekkel támasztják alá.
A hálótól az alapvonal felé 6,40 m távolságra - mindkét térfélen - az adogatóvonalak találhatók a hálóval párhuzamosan. A háló két oldalán, az oldal- és adogatóvonalakkal határolt területet két egyenlő részre osztja a középvonal. A szabadtéri pályák vonalait általában magnéziumporral vagy mésszel jelölik ki. A középvonal 5 cm széles, a többi vonal legkisebb szélessége 2,5 cm, legnagyobb szélessége 5 cm. Kivételt csak az alapvonal képez, amely 10 cm széles is lehet. Valamennyi méretbe a vonalak külső széle is beletartozik.
A pálya alapvonalai mögött és oldalvonalai mellett az ún. kifutókat találjuk. A kifutók mérete a pálya osztályozásától függ. (Pl. az I. osztályú pálya hátsó kifutója legalább 6,40 m és oldalkifutója legalább 3,65 m.)
A labda külső felületének mindenhol simának kell lennie. A labda átmérője legalább 6,350 cm, de legfeljebb 6,668 cm lehet. Súlya 56,70 és 58,47 g között váltakozhat.
Az ütők méreteire vonatkozóan nincsenek határozott előírások. Általában az ütők hossza és szélessége között az arány 3 : 1.
A teniszjáték lényege, hogy a labda úgy jusson az ellenfél térfelére, hogy ne érhesse el, vagy a visszaütés a lehető legnehezebb legyen. A teniszjáték mozgásanyagának elsajátításához és ezen belül a technika fő részét kitevő ütések sikeres végrehajtásához erőre, állóképességre, gyorsaságra és ügyességre van szükség. Ezen fizikai képességeken kívül természetesen az értelmi és akarati tényezőknek is igen nagy a jelentőségük.
Az alapvető fontosságú ütések: az alapütések (tenyeres és fonák), az adogatás és a röpte. Az ütések második csoportjába az átemelés, a fej feletti játék (lecsapás), a fékezett és félröpte ütés tartozik.
A teniszjáték fejlesztésének, a játékosok fejlődésének előfeltétele a taktikai képzettség megalapozása és fokozása, a tervszerű játékmódé, amelyet az ellenfél, a saját technikai és taktikai felkészültség, valamint a külső körülmények figyelembevételével kell kialakítani.
Korunkban a támadójáték uralkodik. A magas színvonalú alapütések és előkészítés mellett az erőteljes, jól helyezett adogatások és leütések, a röptejáték jellemzik a sportágat. A játékosok a legrövidebb időn belül igyekeznek az adogatóvonal és a háló közötti területet "birtokolni". A támadójáték jellemzi a klasszis játékosokat is.
Az előzőekben a versenysporttal foglalkoztunk, de a teniszjáték nagy előnye, hogy fiatal kortól a késő öregkorig egészségfejlesztő hatású.