Aki még soha nem indult teljesítménytúrán, jó ha tudja, mire is vállalkozik, mielőtt nekivágna egy embert próbálón szakasznak. Felejtsük el az osztálykirándulásokon megszokott andalgásokat, csatangolásokat! Ezeken a "sétákon" a fizikai teljesítményt idő korlátok határolják. Menni kell, nincs megállás, még akkor sem, ha...!

A teljesítménytúrázás viszonylag fiatal sportág hazánkban. Alig húsz évvel ezelőtt, 1981-ben rendezték az első időre mért "kirándulást" az azóta is nagyon népszerű Kinizsi 100-ast. Mielőtt azonban baráti buzdításra nekivágnánk mondjuk egy mátrabérci szakasznak vagy rögtön a sűrűjébe, éppen a Kinizsi 100-asba neveznénk, érdemes szembesülni a teljesítménytúrázás alapjaival.

Természetesen vannak könnyebb, "barátságosabb" túrák is, ajánlatos ezekkel kezdeni, nem kell rögtön a híres-hírhedt távokat választani. Már azért sem, mert - mint azt az elnevezés is mutatja - ezeken a túrákon hangsúlyos szerep jut a fizikai teljesítménynek. Bizonyára mindenki emlékszik olyan családi- vagy osztálykirándulásokra, amikor úton-útfélen elkalandozott a csapat egyik fele, a másik nekiállt szendvicseket enni a réten, a harmadik pedig nekiindult gombászni. Nos, a teljesítménytúrákon ez a kis "idill" nem fordulhat elő.

Szabályok
A nevezőket általában másfél-két órás intervallumban indítják a rajthelyről. Ezzel elkerülhető a tumultus az erdőkben, ami egyrészt óvja a természetes környezetünket, másrészt így mindenki saját idejére figyel, nem az "ellenfél" megelőzése az elsődleges cél (ez nem futóverseny).

Egy-egy teljesítménytúra nehézségét négy tényező határozza meg. Ebből hárommal mindenképpen tudunk számolni. Az első a teljesítendő kilométerek száma, azaz az abszolút távolság. A második a szintkülönbség, ami egy viszonylag rövid távot is embert próbáló kihívássá tehet. A harmadik tényező a megszabott szintidő. Minden teljesítménytúrát bizonyos időkereteken belül kell teljesíteni. A limit általában harminc kilométeren nyolc, negyven kilométeren tíz, ötven kilométeren tizenkettő, száz kilométeren pedig huszonnégy óra. A negyedik, "meglepetés" faktor az időjárás. Esős időben a legegyszerűbb kirándulás is keserves küzdelemmé válhat.

Melyiket szeressem?
Természetesen az sem mindegy, gyalogos vagy kerékpáros túrára vállalkozunk-e? Ám ma már egyre gyakoribb, hogy vízi, esetleg kombinált kirándulásra is nevezhetünk. A kalandvágyóbbak pedig a nappali túrák mellett már este is nekivághatnak az ismeretlen terepnek.