Azért határoztam el, hogy megírom ezt a cikket, mert edzéseken sokan vannak, akik az első alkalom után nem jönnek többet, amiből arra lehet következtetni, hogy nem teljesen arra számítottak, amit kaptak. Ezeket a félreértéseket szeretném eloszlatni a Tai Chi Chuanról (T�ai Csí Csüan) a cikkel. Természetesen vannak, olyanok is, akiket kellemes meglepetés ér, és továbbra is jönnek edzésre.


A világon most kezd elterjedni ez a harcművészeti stílus, Magyarországon is már kezdik sejteni az emberek, mi lehet az. Ha valakit megkérdeznénk, hogy szerinte mi a Tai Chi, valószínű azt mondaná, hogy "az öregek a parkban lassan mozognak, hogy tovább éljenek".

Amikor elkezdtem Tai Chizni, én is azt gondoltam, hogy a formagyakorlaton kívül nincs is más a Tai Chiban.
Ahová először jártam, ott többet nem is tanultunk. Aztán kezdett gyanússá válni a dolog, hogy akkor ez mitől harcművészet.
Most már viszont tudom, hogy a formagyakorlat csak egy kis része csak a művészetnek. A Tai Chi Chuan egy belső, lágy stílusú harcművészet. Feltehetőleg Kínából, a Wudang hegyről indult ki, megalkotója Csang Szan-feng. A taoista filozófiából alakult ki, azonban vannak benne buddhista, konfuciánus elemek is. A belső, lágy stílus lényege, hogy erő ellen nem erővel felelünk, illetve azzal megegyező irányú erővel rásegítve eltereljük, elmozdulunk a célpontjából, ezután ellen támadunk. Az egészségre gyakorolt hatása sem elhanyagolható a Tai Chinak, mivel minden tagunkat megmozgatja. Számos Tai Chi Chuan stílus létezik, a leghíresebbeket említeném: Yang, Chen, Wu, Sun, Hao, Cheng Man-ching, stb.

A Tai Chi Chuannak öt megjelenési formája van. Az első a �jól� ismert puszta kezes formagyakorlat, a második a fegyveres formagyakorlatok, a harmadik a toló kezes gyakorlatok, a negyedik az önvédelmi alkalmazások, ide tartoznak a fegyveres alkalmazások is és az ötödik, a legkevésbé ismert, a Nei kung (Belső erő fejlesztés), vagy más stílusoknál, iskoláknál Chi kung. Nagyon sok iskola ezek közül csak egy-két aspektussal foglalkozik, ami érthető: a keresethez igazodnak, vagy maguk se tudják mindet. A következőkben ezt az öt aspektust szeretném bővebben kifejteni a mi stílusunkra, a Wudangra vetítve. A formagyakorlatot lassan, folyamatosan hajtjuk végre. A pusztakezes formagyakorlatokból van rövid és hosszú is, az előbbit a türelmetlen nyugati tanulók kedvéért fejlesztették ki, hogy ne az legyen, hogy �Már ide járok egy éve, de még mindig nem értünk a forma végére�. A rövid formagyakorlat végrehajtása 5 percet, a hosszú formáé 20 percet vehet igénybe. Három tradicionális fegyverünk van: a szablya, a lándzsa és az egyenes kard. A fegyveres formagyakorlatokat általában a rövid forma ismerete után kezdjük el tanulni, a hosszú formával együtt. Ezek gyorsabbak, dinamikusabbak, mint a pusztakezes formagyakorlatok. A toló kezes gyakorlatokat és az önvédelmi alkalmazásokat az első edzéstől kezdve gyakoroljuk. A toló kezes gyakorlatok páros gyakorlatok, a koordinációt, a lábmunkát, az egyensúlyt, a távolság érzékelését és az időzítést fejlesztik. Ezeken kívül segítségével megtanulunk figyelni az ellenfél erejére, arra, hogy éppen mit akar tenni, ezt az erőt semlegesíteni kell, végül ellen támadni. A kínaiak tudják, hogyan kell egybesűríteni a dolgokat. Kilenc toló kezes gyakorlat létezik, mindegyik mást fejleszt. Az önvédelmi alkalmazásoknak elsősorban a formagyakorlat megértésében van szerepük, később, ha valaki akar, komolyabban is foglalkozhat az önvédelmi aspektussal, akár full-kontakt tréningeken. A Nei kung gyakorlatok a legfontosabbak az összes közül. 12 jang és 12 jin gyakorlatból áll a gyakorlatsor. 12 gyakorlat végrehajtása alap szinten 50 percbe, mester szinten akár 7 órába is telhet. A gyakorlatok a belső szerveket, ízületeket, csontokat, izmokat, inakat és a kitartást erősítik. A jin gyakorlatok az ütések befogadására készítik fel a szervezetet, a jang gyakorlatok pedig a kitörő erőt fejlesztik.

A gyakorlatok első részét általában csak egy év elteltével, beavatás után adja át a mester, ami elég kevés ahhoz képest, hogy régen Kínában csak több éves gyakorlás után adták át, ha egyáltalán átadták. Ezeken a gyakorlatokon kívül a fizikai erősítés ugyanolyan elengedhetetlen, mint a külső, kemény harcművészeti stílusoknál.

Mesterünk, Dan Docherty 1975-84-ig tanulta a művészetet Hong-Kongban Cheng Tin Hungtól, kutatásokat végzett a Tai chi történelmével, és magával a művészettel kapcsolatban, Kínában. Ma is az Európai Tai Chi Chuan és Chi Kung Szövetség elnöke, világ-szerte tart szemináriumokat, és Európa-szerte vannak iskolái. A miénkről bővebben olvashattok a http://wudang.fw.hu internetes oldalon.

Végezetül, ha valaki jó akar lenni Tai Chiban (de ez mindennel így van), még egy fontos dolog kell: skót mesterünk, Dan Docherty szavaival élve: Practise, practise, practise. Tehát sok gyakorlás, úgyhogy én is a sok beszéd helyett inkább nekiállok egy kicsit gyakorolni.