Sportjaink
Ezen az oldalon rövid ismertetőket találsz az egyes sportokról. Ha hiányzik a listából egy sportág ne habozz, írd meg nekünk és mi felvesszük.
L-S

Programok
Ha tudsz egy jó programot, oszd meg velünk is !
Intézmények
Név Telefon Város
Szegedi Repül? Egyesület 36 (62) 549 509 Szeged
Gy?ri Aero Klub 36 (20) 777 9106 Pér
Cumulus Sárkányrepül? Egyesület 36 (20) 937 2512 Budapest XI. kerület
Borsod Megyei Repül?klub 36 (20) 777 9970 Miskolc
Albatrosz Repül? Egyesület 36 (30) 959 8897, 36 (22) 300 156 Székesfehérvár
További intézményekért kattints ide !
Ha ismersz egy jó intézményt, ajánld nekünk is !
Sárkányrepülés
Leírás
A sárkányrepülés dinamikusan fejlődő sportág, hiszen egyre könnyebb és stabilabb szerkezeteket találnak ki. A sportág akrobatikus fajtája a legveszélyesebb, ez már igazi extrém őrűlet. A rekordok a magassághoz és a távolsághoz kötődnek. Átlagban 3000 m magasan és 300 km hosszan hajtják végre a repüléseket. A világrekordot mindkét számban egy amerikai úriember tartja: Larry Tudor, 4343,61 méteres magassággal és 488,1 kilométeres távolsággal. Az 1960-as évek elején a NASA-nak olyan eszközre volt szüksége, amellyel meg tudták oldani a Gemini űrhajó biztonságos visszatérését a földre. Két kutató, Francis és Gertrude Rogallo létrehozott egy rugalmas szárnyat, amelynek segítségével az űrhajó ejtőernyő nélkül tudott manőverezni, és leszállni. Ez a háromszögletű szárny - Rogallo-szárny - volt a kiindulási alap az első sárkányrepülők tervezésénél. Sokkal jobban irányítható volt, mint előző társai, és számos sportember számára elérhetővé tette a sárkányrepülést, mint sportágat. Látszat csupán a sárkányrepülők törékenysége: anyaguk alumínium és rozsdamentes acél. A vitorla (szárny) terilénből készül. Szilárdságot a vázat összekötő drótkötelek biztosítanak. Ez a sportszer akár egy tonnát is kibír. Felszerelhető ejtőernyőkkel, rádióval, teljes műszerezettséggel. A pilóták futással érik el a repüléshez szükséges kezdeti felhajtóerőt. Már csak egy hegytetőt vagy sziklafalat kell keresniük, és indulhat a "természetjáró" móka. A felszállás után a pilótának meg kell keresnie a termikeket, a felfelé szálló meleg légáramlatokat. Ha megtalálta, akkor ezeken körbe-körbe repülhet, egyre magasabbra jutva. Korábban az egyes manőverek nehézsége és veszélyessége vette el sokak kedvét ettől a sportágtól. Könnyebbé vált a "repülés" elsajátítása a "tandemes" oktatási módszer bevezetésével. Az oktató és tanítványa egyszerre szállnak fel. A szakember hajtja végre a manővereket, a "diák" csak figyel. Ennek az előnye, hogy mindenfajta előzetes tanulás nélkül szerezhet tapasztalatokat, így biztonságosabb kipróbálni. A tanuláshoz szükséges idő pedig 30%-kal csökken. Aki megtanult egyedül repülni, azt kezdőknek kialakított "hajóra" rakják. Ez kevésbé áramvonalas, mint a versenyváltozat. Ha ezzel már könnyen szántja az eget, meg sem állhat a versenyhajóig.
 
Forrás: