A lábtenisz története

A lábtenisz legelső változatát a királyaftát már a múlt század elején is játszották a tereken. A harmincas évek közepén a focisták kedvelt kiegészítő játéka volt a tengó, amely abban különbözött a királyaftától, hogy egy rúd vagy egy háló segítségével két részre osztották a pályát és a játékot immár párban űzték, míg az aftában a négy játékos egyedül volt. A hetvenes évek közepétől az ország különböző részein, elsősorban strandokon kezdtek el szervezni nyílt vagy zárt körű, helyi vagy országos lábtengó versenyeket, ahol az irányadó szabályokat mindig a helyi sajátosságokhoz igazítva a rendezők határozták meg. Az idők folyamán látogatottsága révén kiemelkedett és mintául szolgált a többi verseny számára a siófoki torna, melynek győzteseit ebben az időben kezdték lábtenisz bajnokoknak tekinteni. Ugyan így az ott érvényes szabályokat ekkor kezdték alkalmazni más versenyeken is.