Sportjaink
Ezen az oldalon rövid ismertetőket találsz az egyes sportokról. Ha hiányzik a listából egy sportág ne habozz, írd meg nekünk és mi felvesszük.
G-K

Programok
Ha tudsz egy jó programot, oszd meg velünk is !
Intézmények
Név Telefon Város
POLICE 2000 Rendészeti Testedz? Egylet 36 (30) 997 8321 Zalaegerszeg
Angyalföldi TTE 36 (1) 349 7989, 36 (20) 931 2661 Budapest XIII. kerület
K?bánya Sport Club 36 (1) 261 6710 Budapest X. kerület
A TEREM Harcm?vészeti Központ 36 (70) 949 3714 Budapest XIII. kerület
További intézményekért kattints ide !
Ha ismersz egy jó intézményt, ajánld nekünk is !
Jiu-jitsu
Leírás
Japán harcművészeti irányzat

Jelentése:
Jujitsu
Ju-jitsu - Lágy művészet
ju (jiu): lágyság, finomság, engedés, hajlékonyság, rugalmasság

jitsu: művészet, tudomány, technika, hagyomány, fegyelem

Leírás:
A Ju-jitsu japán harcművészet - fegyver nélküli közelharc rendszer, melynek célja a fegyveres vagy fegyvertelen támadó ellenfél akciójának megakadályozása vagy kontrollálása. Tehát magában foglalja a test-test elleni harc pusztakezes és fegyveres módszerét. Éppen ezért a régi korokban a Ju-Jitsunak két fő funkciója volt: az egyik, képessé tenni az embert, hogy fegyvertelenül letartóztasson, vagy megbirkózzon más fegyvertelen személlyel vagy személyek csoportjával. A másik, képessé tenni az embert, hogy megszerezze az előnyt a küzdelemben az ellenfele felett azután is, hogy elvesztette vagy félretette fegyvereit. A fegyver-fegyver elleni küzdelemben a harc során pedig fogásokat is alkalmazzon a győzelem érdekében.

A ju-jitsu támadás alap módszerei a különböző dobások, fojtások, lökések, rántások, ütések, ízületi hajlítások, szorítások és rúgások. A védekezésnek is számos módszere van: a blokkolás, a támadás elől történő kitérés, elszökkenés, elhajlás, illetve a támadó egyensúlyának kibillentése. A többi (kínai, koreai és japán) fegyver nélküli harcművészeti irányzathoz képest a ju-jitsu a legnagyobb hangsúlyt a dobásokra, az ízületek hajlítására, és a fojtásos technikákra fekteti. A rúgások, ütések, lökések kevésbé fontosak.

A ju-jitsuban minden elképzelhető technika - köztük az ütések, a haj megrántása, a szemek kiszúrása - megengedett, ennek ju_jitsu02köszönhetően gyakorlatilag megszámlálhatatlan választási lehetőség áll rendelkezésre egy támadás során. Az ellenfélel szemben preferált technika általában a ju-jitsu instruktor tanításaitól függ, amíg az egyik tanár az ellenfél minél előbb és minél erősebb módszerekkel történő kiiktatását helyezi előtérbe, addig a másik oktató az ellenfél egyszerű földre kerítését és az azt követő feszítések, ízületek hajlítását eredményező technikákat hangsúlyozza.

Minden ju-jitsu stílus tartalmaz bizonyos kulturális tényezőket, melyek befolyással vannak az iskolák jellemzőinek kialakulására: az udvariasság és tisztelet atmoszférája, a gi vagy más jellegű ruházat viselése, a tradicionális rang rendszer alkalmazása, a ju-jitsu versenysportként történő gyakorlása, a szimbólumok, jelek használata, stb. A Ju-Jitsuban ennek megfelelően többféle iskola és irányzat működik. Ilyen elnevezésekkel találkozhatunk: juko-ryu, shinto-ryu, kito-ryu, hakko-ryu, stb.

Történet:
A Japán feudalizmus idején (az 1600-as években) a ju-jitsu mellett számos harcművészeti iskola létezett: a taijitsu, a yawara, a wajitsu, a toride, a kogusoku, a kempo, a hakuda, a kumiuchi, a shukaku, stb. Az idők során annyira összekeveredtek ezek az irányzatok, hogy jelenlegi állapotukban bármilyen próbálkozás a korrekt megkülönböztetésükre hiábavaló lenne.

Amíg a korai időkben a toride és kogusoku a támadás feltartóztatására irányuló technikákat tartalmazott, addig a jujitsu és a judo alapvetően a támadó kiiktatását, mozgásképtelenné tételét, a kempo és a hakuda pedig a rúgásokat és ütéseket alkalmazta. Alapvetően mindegyikük célja a fegyveres vagy fegyvertelen támadó(k) fegyvertelenné tétele volt.

A vélemények általában különböznek a ju-jitsu eredetének megállapításában. Egyes nyomok Chin Gempinhez, egy kínai emberhez vezetnek, aki a kempo mestere volt. Mások Shirobei Akiyamanak egy japán gyógyítónak tulajdonítják a megalapítását, aki a hakuda fortélyait ismerte meg Kínában. Egy harmadik vélemény szerint a japán találékonyságnak köszönhető az egész ju-jitsu harcművészet kialakulása.

Chin Gempin kínai ember volt, aki az 1600-as években élt Japánban. Amíg nem vált hivatalosan is japán állampolgárrá, Azabuban a Kokushoji templomban, majd Tokyoban élt, és hosszú ideig tanította a későbbi ju-jitsu alapjait három ronin (korábbi szamuráj) mesternek. A három ronin mindegyike, Shichiroyemon Fukuno, Yojiyemon Miura és Jirozayemon Isogai, később megalakította saját ju-jitsu stílusát. Chin Gempin a kínai kempo három különböző atewaza irányzatát (a test vitális és sebezhető pontjainak ütésének technikáját) tanította. Kétség nem fér hozzá, Chin Gempinnek a ju-jitsu Japánban történő kialakulásában nagy szerepe volt.

A második nézőpont szerint Shirobei Akiyama volt az első, aki ismerte és tanította a ju-jitsu-t Japánban. E szerint az elmélet szerint Akiyama a kínai hakuda mestere volt, de nem korlátozta technikáit kizárólag a hakudára jellemző rúgásokra és ütésekre, hanem a ju-jitsura jellemző dobásokat, és ölési módszereket is alkalmazott. Sokak szerint éppen a kettő stílus közti különbségek miatt kétséges, hogy a ju-jitsu Shirobei Akiyamától ered.

Ami a két elméletben azonos: kínai eredetű a ju-jitsu. A feltevéseket az is alátámasztja, hogy azokban az időkben Kína nagy hatással volt Japán kulturájának alakulására.

A fentebb említettekkel ellentétes nézőpontot képvisel egy japán könyv 1647-ből, 12 évvel Chin Gempin bevándorlása előtt, amely a yawara, toride és kumiuchi "stílust" említi a ju-jitsu kialakulásában meghatározóként. Egy másik írásos anyag szerint a korai időszakban kialakult első jelentős iskola a Takenouchi féle iskola volt, melyet 1532-ben (sokkal korábban, mint ahogy Chin Gempin Japánba érkezett volna) Hisamori Takenouchi alapított az akkori ju-jitsu mesterek egyesítésével. Ezek a feljegyzések adnak alapot annak a nézetnek, mely szerint a ju-jitsu már sokkal korábban is nagy ismertségnek örvendett, és nem külföldi, hanem japán eredetű.

Bárhogy legyen is a ju-jitsu alapjai, a középkorban fejlődtek ki, a háborúk és trónviszályok idején, amikor még egy egységes harcmodort - a kumiuchit - alkalmaztak az ütközetek során, amely a történelem során olyan szintre fejlődött, hogy a sokkal gyengébb is könnyedén győzedelmeskedhetett bármilyen ellenség felett. A harcok során kiérdemelt dicsőség motiválta a törekvő harcosokat, hogy ezen a módon edzék magukat, és hogy egyre finomítsák a harcmodort. Ahogy múltak az évek a fejlődés kettősséget eredményezett: egyrészt a ju-jitsu elvesztette gyakorlati célját, másrészt az eredetihez képest példátlan szinten tökéletesedett.
 
Forrás: