A hastánc a világ egyik legrégebbi tánca, amely különféle népek, szokások befolyása által több földrajzi területen fejlődött ki. Észak-Afrika és Egyiptom környékén vagy Törökországban keletkezett, majd elterjedt a többi arab országban.

Az iszlám országok speciális társadalmi helyzete, a nők életmódja alakította ezt a táncot. Az arab asszonyok egymás között táncoltak, egymást tanították. Ennek az emlékét őrzi az a marokkói és algériai tradíció, hogy a házasság előtt megnézi az anyós, hogyan is táncol a leendő feleség.

Eredetmondák
A hastánc eredetéről több monda kering. Talán a rabnők így hívták fel magukra és termékenységükre a kedves, nem túl öreg vevők figyelmét a rabszolgapiacokon, s a láncok, csörgők használatának eredete sem más, mint a rabláncok csörgetése? Az is lehet, hogy eredetileg termékenységi tánc volt: a szülő nőt körbevették a törzs nőtagjai, és ismétlődő has mozdulatokat végezve táncoltak körülötte, ezzel mutatva, hogy milyen mozgásokat végezzen szülés közben. Bizonyos vonásaiban a hastánc a mai napig kapcsolódik a rabsághoz, és a termékenység gondolatához: Egyiptomban ma sem képzelhető el esküvő hastánc nélkül, és szokássá vált az is, hogy fényképet készítenek, amelyen a fiatal pár a hastáncosnő hasára teszi a kezét, ezzel szimbolizálva vágyukat, hogy a kapcsolat termékeny legyen.

Szórakoztató hastánc
Később a hastánc célja a szórakozás, illetve szórakoztatás lett. Az ókori Görögországban a szegényebb családból származó lányok a piactéren táncoltak, így gyűjtötték össze a hozományra való pénzt. Hogy azt biztos helyen tudják, felvarrták a ruhájukra díszítésként. Ennek az emlékét őrzi a mai hastáncruhákon az aranypénz utánzatú díszítés.

Háremtáncok Egyiptomban
Az ókori Egyiptomban a háremlányokat külön tanár tanította a táncra, de nevelésüknek része volt, hogy különböző hangszereken tanuljanak játszani, jártasak legyenek a művészetekben és a tudományokban. Ők a japán gésákhoz hasonlóan társalgással, énekkel, tánccal, szerelemmel szórakoztatták urukat. Ez a tánc, az Indiai templomi táncokhoz hasonlóan - bár vannak benne népies elemek - inkább művészi mesterfogásokra épül, és lábujjhegyen, szabott rendű 'hennás sminkkel' és testrajzokkal festett testtel táncolták. Később a kereszténység terjedésével ez a tánc visszahúzódott, mivel az egyház összeférhetetlennek tartotta e kultúrát, zenéjével együtt.

Miért hastánc?
Európába először Napóleon és katonái hoztak hírt az egzotikus táncosnőkről. A 19. században a franciák és általában az európaiak számára szokatlan stílusú táncot hastáncnak (danse du ventre) nevezték, mivel első pillantásra úgy tűnik, mintha csak a has mozogna. Pedig ebben táncban az egész test mozog, beleértve a nagyon tipikus fej, váll és mellmozdulatokat, amelyeket lágy karmozdulatok kísérnek.
A modern hastánc története 1893-ban a chicagói világkiállításon kezdődött, ahová szíriai táncosok érkeztek. A századfordulón és a szecesszió korában a kelet felé fordulás eredményeképpen több tehetséges táncos is a hastánc felé fordult. Ekkor alakult ki a mai napig élő 'cabaret style', azaz revüstílus is. Az 1920-as években Algírban, Bejrútban és Kairóban nyílt először éjszakai mulatóhely, ahol szíriai, egyiptomi, libanoni hastáncosnők léptek fel. Ma az arány megfordult és európai lányokat importálnak az arab szórakozóhelyekre, hastáncolni!

Hastánc elemek a revüben
A mai hastánc az ún. Raks Sharki (szó szerint: a Kelet tánca) nyugati, revü-elemekkel gazdagított változata. Ebben fontos kiegészítő a fátyol: ez egyrészt iszlám hagyomány, másrészt elérhetetlenné és titokzatossá teszi a táncosnőt, egyben tiszteletet, kíváncsiságot ébreszt iránta. Általában a meseszerűséget, légiességet, titokzatosságot, vagy az eltakarom-megmutatom játékos erotikáját szokták kifejezni vele. A népies, egyszerűbb stílusú táncok Raks Baladi néven ismertek.

Népi gyökerek
A törzsi hastáncot főleg csoportosan táncolják, kiegészítésül kardot, botot használnak. Ezenkívül, stílustól függően, használnak a táncosnők ujjcintányért, bokacsörgőt; de különféle táncok ismertek bottal, karddal, gyertyával, sőt kisbabával is. A marokkóiak, libanoniak képviselik a „népies” vonalat, az egyiptomiak a művészibbet, kecsesebbet. A különbözőségük ellenére egyben hasonlítanak is a táncok, a mozdulatok, a kézmozdulatok bárhol a világban, a maguk módján a nőiességet sugározzák.

A technika
A hastánc az európai táncokkal ellentétben a belső izmok mozgatásából áll. A hangsúly a csípőtájékon van, azonban az érzelmeket, a tánc lelkét a finom kézmozdulatok mesélik el. Jellegét egyrészt az egymásba átfolyó, lágy, hullámzó, érzéki csípőmozdulatok adják, amelyek kígyózó, hipnotikus hatásúak, másrészt az energikus, hirtelen és pontos csípőlökések és -ejtések, a rázások és rezegtetések. Nehézségét az adja, ami szépségét is: a legtöbb mozdulatnál a felsőtest és a csípő teljesen más, gyakran ellentétes irányú mozgást végez. Ebben a táncban teljesen elkülönül a csípő, a derék, a mell, a váll, fej mozgása, minden mozdulatnak nőiességet, érettséget kell árasztania. A tánc így egyszerre légies, misztikus, kecsesen áramló és határozott, földi, szenvedélyes. Mindezt elősegíti a lírai, de különböző ritmusvilágú arab zene is.

Az ezoterikus, szakrális jelleg
Mivel a belső izmok mozgatásából áll, közel áll más keleti mozgáskultúrákhoz, a testi-lelki kiegyensúlyozottságot, harmóniát, önuralmat segít elérni. A bemelegítő gyakorlatok nyújtják és erősítik a has és a hát izmait, fokozzák a vérkeringést, serkentik a test egészséges működését. Maga a tánc állandó kondícióban tart erőteljes leterhelések nélkül, hajlékonnyá teszi a gerincünket, a gerincoszlop melletti izmok erősítése révén. A közhiedelemmel ellentétben fogyókúrához nem túl hasznos, de teljesen átformálja a hasat, a hasizmok erősítése által. Több izomcsoportot mozgat meg, fejleszt át, mint bármely más has környéki testgyakorlat, s általában véve az egész test izomzatára és csontozatára jó hatással van.
Az arab és török zenék, a lágyan hullámzó mozdulatok ellazítanak, stressz mentessé tesznek. A hastánc hatására a mozdulatok nőiesebbek, a járás szebb, kecsesebb, a testtartás egyenesebb lesz, így a nők még nőiesebbé válhatnak.