Sportjaink
Ezen az oldalon rövid ismertetőket találsz az egyes sportokról. Ha hiányzik a listából egy sportág ne habozz, írd meg nekünk és mi felvesszük.
A-F

Programok
Ha tudsz egy jó programot, oszd meg velünk is !
Intézmények
Név Telefon Város
Pit Bull Gym 36 (1) 215 6247 Budapest IX. kerület
A TEREM Harcm?vészeti Központ 36 (70) 949 3714 Budapest XIII. kerület
További intézményekért kattints ide !
Ha ismersz egy jó intézményt, ajánld nekünk is !
Capoeira
Leírás
Magát a capoeira szó jelentését a különböző iskolákban különféleképp magyarázzák. Néhány brazil író az amerikai indián tupi nyelvcsoportból vezeti vissza, amely valamiféle emberi tevékenység során (égetés, vágás) megtisztított dzsungelterületet jelent. A portugál nyelvben, azaz Brazília nyelvén csirkenevelőhelyet is jelenthet! Egy kongói tudós K. Kia Bunseki Fu-Kiau szerint a capoeira szó a kikongo-k Kipura (vagy) Kipula szavaiból vezethető vissza. Fu-Kiau szerint a pura és a pula szárnycsapkodást, verdesést, lebegést, repkedést, de még szívdobogást is jelent, valamint helytől helyig repkedést, harcot és küzdelmet. E jelzőket mind a kakasviadalok leírásánál használják, ahogy az állatok mozgását jellemzik. Kipura, kongói jelentésben az az egyén, akinek harci, küzdési technikája a kakasok harcán alapszik.

A capoeiráról mint művészetről

A capoeira az a művészeti forma, amelyben a gyakorlatok, mozdulatsorok, a zene és a filozófia elválaszthatatlanok egymástól, hiszen ezek együtt jelentik maga a capoeira, mint művészet fogalmát. Az élmény, a capoeira játék lényege a jogo (játék). E rituális harcban a két játékos, a két ellenfél egymást próbára téve mérik fel erejüket, kitartásukat és ravaszságukat, ahogy a támadás és védés mozdulatsorok egymást követik. A játék alatt a capoeiristák szembesülnek a félelemmel, gyengeséggel, amely néha frusztrációval jár, ám ez mindazonáltal kellemes, kihívó és ez jelenti a személyes kifejeződés állandó és változatos fejlődését, az önmegfigyelést és tudásbeli gyarapodást. A jogo de capoeira, azaz játék, a küzdelem egy kör alakú területen zajló rituális tevékenység, amelyet roda-nak (kör) neveznek, (ejtsd: hodá.) A roda a capoeiristák társasága, ahol összegyűlnek és capoeiráznak. A játékosok a körből kerülnek a kör közepébe. A kör kiemelkedő fontosságú része a Bateria, ahol a hangszereken játszó emberek és az énekesek kapnak helyet. Előttük csakis guggolni, vagy térdelni illik, ezért is indul a két ellenfél a guggolásból a kör közepére. A zene az egyik leglényegesebb eleme e harci művészetnek. Ez adja a hangulatot, ebben fejeződik ki a capoeira teljessége, szépségének hatása. A zene inspirálja a játékosokat a hevesebb szintű párbajra, és szintén a zene hűti is le őket, amikor a játék kezd túlfűtött lenni. A zenészek közvetlenül befolyásolják a jogo-t. Nagyon ritka a capoeira zene nélkül. Létezik Capoeira Angola és Capoeira Regional, ami két különböző stílust fejez ki.

A játék

A capoeirában a játék, a jogo gyorsaságát és milyenségét a berimbau különféle ritmusai határozzák meg, azé az egyhúros egyszerű és tiszta hangszeré, amely a capoeira jelképének tekinthető. A berimbaut egészíti ki a pandeiro (csörgődob), és az atabaque, ami a kongához hasonló ütőhangszer. Ehhez jönnek még hozzá a különféle csengő-bongó hangszerek, mint agogo, reco-reco és caxixi. A szólóénekes hangja és a kollektív, csoportos refrénéneklés kérdés-felelet dialógusa kapcsolódik egybe a dobok és ütőhangszerek hipnotikus zenei hangzásvilágával. Ez a roda de capoeira, azaz a kör, ahol a valódi capoeira zajlik. A roda időtartamában a résztvevők körbe való bekerülése, amely ponotsan meghatározza a két capoeirista fizikai valós helyét, van összekapcsolva a rituális harcban a lüktető, mindent átható zenei hangzással. A jogo kezdetekor két capoeirista a hangszerek előtt, a zenészek két-két oldaláról a körbe lép és a berimbau elé guggol, így adva meg a kezdésnél a tiszteletet. A capoeira sokféle dinamikus mozdulatot foglal magába, mit a kézenállás, rúgás és a spontán akrobatikus mozdulatsorozatokat is. A gyakorlat legmagasabb szintjén a capoeira két test közötti improvizatív párbeszéd tökéletes megvalósítása. Ken Dossar capoeira szakértő szerint a játék lényege a capoeiristák fortéllyal, ravaszsággal tele manőverezési technikája,a mellyel védtelen helyzetbe hozzák az ellenfelet. Csak egyvalakinek a keze, feje, lába érintheti egyszerre a talajt. Minden támadás és kitérés, visszavágás és ellentámadás közös találékonysággal átszőtt, ahogy a játék halad. Lényeges a szabad improvizálás, amely a capoeira gördülékenységét és frissességét jelenti.

A Capoeira Angola

A Capoeirában a berimbau a legfontosabb hangszer, ami egy kifeszített húrból és tökhéj által adott hangerősítőből áll. Vékony pálcával (vaqueta) ütjük a húrt a ritmusnak megfelelően. A hangszín úgy változtatható, hogy kis kővel a kezünkben érünk a húrhoz, amely így jobban megfeszülve magasabb hangot tesz lehetővé. Afrikából ismerjük a berimbaut, ahol az ölbe fektetve, gitárhoz hasonlóan játszanak rajta. Abban a kezünkben, amellyel a pálcát tartjuk, egy kis kosárhoz hasonló csörgő is van, amelynek neve: caxixi (ejtsd: kasisi) A hipnotikus erejű hangjával a berimbaut tekintik a capoeira lelkének, a játék előtt a küzdő felek tiszteletüket róják le előtte. Az Agogo egy kétfejű csengő hangú fém hangszer, amelyet szintén vékony fa vagy fém pálcával ütnek. A Pandeiro egyik felén bőrrel bevont csörgődob, az Atabaque pedig a kongához hasonlóan kézzel ütött dob.

A Capoeira Angolában alaphangszer a három berimbau, amelyek között különbségek vannak. A nagy berimbau-nak van a legmélyebb hangja, ez a berimbau-gunga. Van a berimbau-centro, amely közepes hangzású, és van a berimbau-viola a legkisebb, de ez az, amelyik a többi közül "beszél", improvizál és a ritmust adja. Semmi más hangszer nem lehet e 3 berimbaunál hangosabb. A zene irányítja és gazdagítja a capoeirát.

Capoeira Regional

A Capoeira Regional a bahiai (Salvador de Bahia, Brazília) kultúra eleme, amelyet Manoel dos Reis Machado, azaz a capoeiristák által mélyen tisztelt Mestre Bimba alapított 1928-ban. A Capoeira Angolából és a Batuque-ból (afrikai eredetű rituális tánc) merített tudást egyesítette a Regionalban. Az angolai stílus gyökerei Afrikába vezetnek, ahonnan a Nyugat-Afrikából Amerikába hurcolt rabszolgák révén került Brazíliába. Mestre Bimbát tekinthetjük a Capoeira Regional atyjának. A Batuque egy vad harci tánc, amelynek lényege, hogy csak lábtechnikával a földre terítsük az ellenfelet. Mestre Bimba saját szavaival így mesélt erről: "1928-ban egyedül alakítottam ki a Regional stílust, amely a Batuque és az Angola keveréke, még több ütéssel, valódi harccal, amely jó és hasznos a fizikai és mentális belsőnkre." Manoel dos Reis Machado 1900-ban, november 23-án született Eugenho Velho de Brotos szomszédságában, Salvador de Bahiában. Édesapja Candido Machado híres batuque bajnok volt. Manoel bányászként dolgozott, de volt raktáros, ács, ám leglényegesebb, hogy capoeirista volt, Mestre de Capoeira. Amely rangot abban a társadalmi légkörben szerzett meg, ahol a fekete kultúra mindenféle irányultságának nagyfokú és mindent átható üldöztetése zajlott. 12 évesen kezdett capoeirázni, mestere az afrikai Bentinho, a Bahiai Hajózási Hivatal kapitánya volt.

Mestre Bimba állította először össze a capoeira tanulás menetét, amelyben a támadás logikai meneteinek sorozata, a védekezés és a visszavágás mozdulatai a beavatottak számára leegyszerűsítve foglaltatik össze. Ez teszi lehetővé, hogy a tanulók megtanulják, hogyan játszanak a motiváció és a biztonság teljes tudatában. Jair Moura, Bimba volt tanítványa így mondja: "Komplett pszichikai feladatok voltak ezek, praktikus és hatékony gyakorlati órákba foglalva a kezdők számára. Amennyire csak lehetett rövid időn belül meggyőzték őket a harc valódi értéke felől, amely a támadás és védekezés rendszeréből áll.

A Batizado

A Batizado egy lényeges momentum a capoeirista életében. A mozdulatsorozatok megtanulása után a tanítvány először léphet be a rodá-ba, vagyis a körbe, ahol maga a játék zajlik. Ott, az első rodá-ban kapnak a kezdő capoeiristák nome de guerrá-t, azaz harci nevet vagy gúnynevet, amely valamiféle fizikai megjelenés hatására az öltözködésből, hóbortból, munkahelyi személyes jellemzőből alakulhat ki. Fred Abren, Mestre Bimba Akadémiájának tagja így emlékszik vissza: "Bimba azt mondta: Ma megkezdheted a harcot." Ez az a nagyszerű pillanat érzése, amikor az avatás megkezdődik, ahogy belépsz a rodá-ba és a berimbau élőben szólal meg előtted. A játék idején egy idősebb tanulót választanak, aki a kezdő tanítvány keresztapja szerepét játssza. A játék végén Mestre Bimba a roda közepén felemelte a beavatott kezét és a tanítvány akkor kapta meg a capoeira világában ismert gúnynevet. Az avatás mindig különleges nap mind a Mester mind a tanítványok számára, egy szónokkal, keresztanyával, kék selyemsállal és medállal jár. Az avatott mindig fehér ruhában van. A szertartáshoz tartozik a tűzpróba nevű játék, az igazi kihívás, amikor is az idősebb tanítványok lábtechnikás mozdulatokkal próbálják meg elvenni az új avatottak medálját és egyúttal bemocskolják a méltóságát és a kifogástalanul fehér nadrágját. Vagyis a lényeg, hogy az idősebb tanítvány lábának egyetlen ütésétől lekerüljön a medál az avatott mellkasáról. Ha ez történne, az nagy szégyen volna és az avatás érvénytelen lenne. Éppen ezért a tanítvány minden erejét beveti a fondorlatos és ravasz ellenfelével szemben egészen addig a pilanatig, amíg a mester füttyentéssel nem jelzi a játék végét. Ekkor a fiatal tanítvány gyorsan megnézi, hogy megvan-e még a medálja és megkönnyebbül, ha igen. Az avatás folytatása képpen Maculélé nevű, bozótvágó késsel (machete) járt harci táncot, Samba de Rodá-t, Samba Duro-t és Candomblé-t mutatnak be. A candomble is rituális szertartás, amelynek gyökerei a nyugat-afrikai birodalmak idejére nyúlik vissza. Mindezek közös eleme a tánc és a zene, amelyek e vérpezsdítő és dinamikus mélykultúrális tradíciókat kísérik. Bimba Mesternek volt egy speciálisan képzett, titkos csoportja is, akik felfegyverzett ellenfél hatástalanítására kidolgozott különleges mozdulatokat tanultak. A kések, botok, gumibotok, de még a tüzelő-fegyverek sem állították meg őket. A kurzus három hónapot vett igénybe. Az első hetven nap az akadémián zajlott a tanítás keretei között, a folytatás már Chapped do Rio Vermelhoban, azaz terepen zajlott. A lényeg az elrejtőzés és lesből való támadás képessége volt. "Egy igazi harcos igazi harcos képzése volt egy valódi harcostól" idézi Itapoan, Bimba tanítványa. A kurzus végén ünnepség keretei között Bimba vörös szalagot adott az ezúttal már capoeira mestereknek, amely a Speciális Tanulmányok Vizsgáját jelképezte.
 
Forrás: