A bocsa története:

Ahhoz, hogy megismerjük e sportág múltját egészen az ókorig kell visszatekintenünk. Egyiptomban a sírok feltárásánál találtak a játék ősére vonatkozó tárgyakat, falvéseteket. A golyók eredetileg kőből készültek, később a latinok kemény fából faragták ki azokat, de játszották Afrikából hozott kókuszdióval is.
A középkorban piactereken és utcákon játszották, de meghódította a kolostorokat és várakat is. Míg a Bocsa Angliában a nemesség kiváltsága volt - I. Károly is nagy játékos volt, ő vezetette be a fogadásokat - addig Franciaországban a szegények játékává lett. A XIX. század elején Lyonban egy 1824-es rendőrségi rendelet kimondta, hogy területet kell kijelölni a bocsázók számára, ahol nem lehet őket háborgatni. 1897. november 14-én Rivoliban 15 piemonti egyesület képviselői elhatározták, hogy létrehozzák a Piemonti Bocsa Uniot. Huszonkét évvel később Torinóban megalakult az Olasz Bocsa Unio.
A világon szétszóródott olaszok, akik próbálták megőrizni eredeti életstílusukat vitték magukkal a játék hírét és szinte mindenhol találhatunk bocsapályákat kiskocsmák, poharazók oldalában,szállodák teniszpályái mellett, tengerpartokon. Helyi bajnokságok mellett nemzetközi versenyeket,így egyéni és csapat Európa- és Világbajnokságot is rendeznek.
Magyar játékosok először 1990-ben, a varsói Európa bajnokságon vettek részt nemzetközi versenyen.