Története

A barlangászás egyidős az emberrel, csak akkor még szállásként, menedékként, kultikus és vallási helyként használták a barlangokat őseink. A bronzkortól már csak alkalmi szálláshelyként használták a barlangokat, s a kisebb üregek elé kunyhókat emeltek. A középkorban háborúk esetén búvóhelyként jártak a barlangokban, illetve mindenféle legendákkal és misztikus sárkányokkal népesítették be őket. A barlangok tudományos megismerése és feltárása a 17. században, a kötelekkel és technikai eszközökkel való felfedezésük a 19. század utolsó harmadában kezdődött. A 20. század elején már turisztikai célból is lejártak emberek a barlangokba, majd a század második felétől kezdődően a rohamos technikai fejlődés egyre jobb eszközöket adott a barlangászok kezébe. Világszerte nagy számú közösség és klub alakul a barlangok kutatása és bejárása céljára.

Ismertetése

A barlangászás egy olyan tevékenység, amely során be lehet hatolni a Föld köpenye alá, és új területeket lehet felfedezni vele. Erősíti a fizikumot, és – mivel csoportos tevékenység, ami nehéz körülmények között zajlik – kiváló csapatszellem-erősítő dolog is egyben. Napjainkban az extrém sportok közé sorolják. Magyarországon egymásra épülő, több szintes képzési rendszert dolgoztak ki a barlangászok felkészítésére:

1. Alapfokú tanfolyam (kezdő kötéltechnika)
2. Technikai tanfolyam (haladó kötéltechnika és társmentés)
3. Túravezetői tanfolyam
4. Kutatásvezetői tanfolyam

Ezek a tanfolyamok elméleti és gyakorlati (barlangi) képzésből és vizsgákból állnak, ahol meg lehet tanulni többek között a barlangjárást, barlangi térképezést, a kötélen való közlekedést, az ön- és társmentést. A barlangásznak ismernie kell a csomókat is, ezek közül a leggyakrabban használtak:

* Halász-csomó
* Félszoritónyolcas
* Szorítónyolcas
* Perec-csomó
* Boulin-csomó
* Angol mentő-csomó
* Pillangó-csomó

A barlangászás két fő területre oszlik fel, ezek a barlangkutatás és a barlangtúrázás. E kettő nem különül el élesen egymástól.

* A barlangkutatás során felszíni karsztjelenségek alapján keresnek és találnak egy eddig ismeretlen barlangot, vagy már egy ismert barlang további járatait próbálják a föld alatt felkutatni a szpeleológia tudományát használva. Ezekhez kitartás, akár évekig tartó munka szükséges.
* A barlangtúrázás során már egy ismert barlangot járnak be térkép segítségével, a barlang szépségére, képződményeire figyelve, és megküzdenek a nehézségekkel, föld alatti tavak, patakok, mély aknák vagy vízesések képében.

Ezek a lent tartózkodások akár több napig is eltarthatnak, ami azt jelenti, hogy nagy mennyiségű felszerelést, ételt-italt, tartalék ruhát, akkumulátort kell leszállítani a föld alá. A barlangban alkalmi pihenő- és alvóhelyeket kell létre hozni, ezeket „bivak”-nak hívják.

Felszerelése

Egyéni alapfelszerelés

Ezek azok a dolgok, amelyek elengedhetetlenül fontosak:

* Sisak („kobak”): ez védi meg a fejet a kisebb lezuhanó kövektől, illetve alacsony helyeken az ütközésektől.
* Lámpák: egy nagyobb fényű fővilágításból és egy kisebb erejű tartalékvilágításból áll. A fővilágítást a sisakra erősítik, hogy mind a két kéz szabadon használható legyen. Napjainkban nagy erejű halogén vagy LED lámpákat használnak, nagyobb időtartamú expedíciók acetilén gázzal világító karbidlámpákat visznek a barlangokba. A tartalékvilágítás legtöbbször bele van építve a fővilágítást adó fejlámpa burkolatába, de attól üzemeltetése teljesen elkülönül, szerepe csak a főlámpa meghibásodása esetén van.
* Ruházat: a barlangok hűvösebb klímája miatt, ami Magyarországon átlagosan 9°C körül van, szükséges egy meleg aláöltözet, amit a barlangászok tréfásan „műnyúlnak” hívnak. Ez thermo-polár anyag, ami polipropilénből van. A külső ruha egy overall, ami egy nagy szakítószilárdságú anyagból, cordurából és/vagy vízálló PVC anyagból készül. Olyan barlangban, ahol sok köteles szakasz van, vagy hideg a levegő, kesztyűre is szükség lesz. Lábra gumicsizma a legcélszerűbb, nagyon száraz barlangban bakancs is használható.
* Elsősegély-felszerelés: Egy kis méretű sebkötöző csomag, és egy alumínium túlélőfólia a sérült melegen tartásához.

Egyéni kiegészítő felszerelések

Ebbe a kategóriába azok az eszközök tartoznak, amelyek segítségével függőlegesen is lehet mozogni a föld alatt. A kötéltechnika már egy kiterjesztése a barlangi túrázásnak.

* Beülőheveder (beülő): nagy szakítószilárdságú hevederből készül, a barlangász combjait, derekát, csipőjét fogja körül.
* Mellheveder (melles): nagy szakítószilárdságú hevederből készül, a barlangász mellkasát fogja át.
* Centrálkarabiner (mailon): a beülőt fogja össze, a többi eszköz erre csatlakozik.
* Kantár (tehénfarok): a felső mászógépet köti össze a mailonon át a beülővel.
* Ereszkedőeszközök: ezek térben vagy síkban többször megtörik a kötelet, és az ezáltal megnövekedett súrlódással fékezik a barlangászt.
* Mászóeszközök: kilincsműves gépek, amiket felfelé lehet tolni a kötélen, lefelé viszont megfogják a kötelet.
* Karabinerek: általában 5 darabra van szükség személyenként, hogy a mászó-ereszkedő gépeket és egyéb felszereléseket rögzítsük magunkon.
* Bag (beg): erős kamionponyva-anyagból készült zsák, ami több irányból is fülekkel van ellátva. Hosszabb túrákon a felszerelések szállítására használják.

Csoportfelszerelések

Ezekből az eszközökből elég ha a barlangtól függően nincs mindenkinél.

* Kötél: ezek műszálból körszövéssel készülnek, statikus kötelek, ami azt jelenti, hogy minimális a nyúlásuk. Szakítószilárdságuk nagy, a 2000 kg-ot is elérheti.
* Létra: lehet kötéllétra, vagy kisebb darabokból összerakható fémlétra is.
* Nitt: ez a sziklafalba fúrható fém eszköz, amire egy fül csavarozható, és erre karabiner segítségével lehet kötelet kikötni.

Veszélyforások

* Hypothermia (kihűlés)
* Lezuhanás
* Fizikai kimerültség
* Áradás

Biztonsági tanácsok

* Legkevesebb 3 főnek kell lemennie a barlangba
* Csak jó minőségű és jól karbantartott felszereléseket használjunk
* Simára kopott talpú lábbeli viselése életveszélyes
* A sisak "Y" állszíjas legyen, hogy ne csússzon előre-hátra
* Hosszabb túrára tartalék ennivalót kell vinni
* A kötél végére mindig kötni kell csomót