Az Aikido tradicionális, szamuráj gyökerekből táplálkozó harcművészet, amelyet Ueshiba Morihei O-Sensei (nagymester, nagy tanító) fejlesztett ki számos budo-stílus tanulmányozása és mesterfokú elsajátítása után. Az Aikido technikai része pusztakezes és fegyveres (főleg bokken, shoto bokken, jo, tanto) elemekből tevődik össze, és alapvetően a ju-jutsuból és a kardforgatásból fejlődött ki. Ettől elválaszthatatlan, és ugyanolyan súllyal bír az a szellemi/etikai háttér, amely az Aikido célját meghatározza. Ez – Ueshiba mester kulturális hátteréből és neveltetéséből adódóan – főleg az ezoterikus shinto szekta, az Omoto-kyo, és a szintén ezoterikus buddhizmus, a shingon tanaira épül, amelyeket a szamuráj szellemiséget évszázadokon keresztül közvetítő Bushido – a szamurájok etikai kódexe – hat át.

Az Aikido értelmezéséhez nagy segítséget nyújt a szót felépítő kanjik elemzése:

ai
találkozás, harmónia, érintkezés, egyesülés, egyesítés
ki
energia, erő, rezgés, életesszencia, a mindent átható éltető erő
do
szellemi út

Az Aiki együtt azt jelenti, hogy eggyé válni a világegyetem éltető energiájával. Az Aikidot fordítják a „Harmónia útjának”, „Az egyetemes kivel való egyesülés útjának” vagy a „Béke művészetének” is.

Az Aikido dinamikus mozgása a világegyetem törvényszerűségeivel és a természet erőivel való összhangra, a támadó szándékának megváltoztatására épül.