Az öttusa gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, amikor az olimpián szintén összemérték az erejüket ötpróbában az atléták, de akkoriban a diszkoszvetés, gerelyhajítás, távolugrás, futás és birkózás volt az öt szám.

A modern játékok hajnalán Pierre de Coubertin egy olyan sportágat kívánt felvenni az olimpia műsorára, ami ötvözi az erőt, a technikát, és a kitartást, mindazt, ami egy szuper atlétát jellemez. Így az ókori öttusa mintájára megszületett a modern öttusa, amelyben a technikai tudást (lövészet, vívás, lovaglás), illetve az erőt és állóképességet igénylő számok (úszás, futás) lettek vegyítve.

A sportágak kiválasztását egy katonai futár legendája ihlette, akinek egy üzenetet kellett eljuttatnia az ellenséges vonalakon keresztül, és előbb lóháton vágtatva karddal és pisztollyal küzdötte át magát a harcmezőn, majd miután a lova elpusztult, úszva és futva haladt tovább, hogy teljesítse a küldetést.

A férfiak 1912-től versenyeztek az olimpiákon, míg a női öttusa csak négy éve debütált az ötkarikás eseményen. A kezdetekhez képest a szabályok és a lebonyolítás is változott, a lovaglás 5000 méter helyett 400-ra csökkent, és most már mesterségesen létrehozott lovaspálya van, az úszás is 300-ról 200 m-re rövidült, a futás pedig 4000 méter helyett 3000 méter.

A legfontosabb változás azonban az 1996 óta bevezetett szabály, miszerint az addigi öt nap helyett egy napon rendezik meg az összes számot, így a fizikai és mentális felkészítés még nagyobb hangsúlyt kapott.

Az öttusa igazi magyar sikersportág, egyéniben 12 érem (4 arany, 6 ezüst, 2 bronz), csapatban 8 medál (4 arany, 2 ezüst, 2 bronz) született eddig, legeredményesebb sportolónk Balczó András, aki csapatban kétszer (1960, 68), egyéniben egyszer (1972) hallgathatta a himnuszt a dobogó legfelső fokán, emellett két ezüstérmet is szerzett. Athénban férfi és női egyéniben avatnak bajnokot, a csapatversenyt 1992-ben rendezték meg utoljára.